1925 Grundböck Béla és Sebesta Kolos a bérlők.
1931 Izgalmak a primitív állapotba züllesztett szentendre-monostori rév körül.
Szentendre város érthetetlen intézkedése pusztulással fenyegeti a virágzó monostori strand- és weekend-telepet.
Az utóbbi időben izgalmas, tumultuózus jelenetek játszódnak le napról-napra a szentendrei Duna-parton a kiránduló közönség körében, amely részben hajóval, részben helyiérdeküvel érkezik Budapestről és a réven akar átkelni a gyönyörű monostori strandfürdőre. Az átkelés még nem is olyan régen kifogástalan precizitással történt és egy-egy mozgalmasabb vasárnapon ezer-ezerkétszáz embert is szállítottak át simán, minden fennakadás nélkül a szigetmonostori partra. Június 1-én azonban ez az átkelési rendszer, amellyel mindenki meg volt elégedve, váratlanul megszűnt és most — szégyenszemre —
kézierővel hajtott primitív csónakok próbálják a közönséget átvinni.
Ez az özönvíz előtti módszer, mondani sem kell, teljes és szégyenletes csődöt mondott. A kirándulóknak órákig kell ácsorogni és vasárnap például megtörtént, hogy többen, akik reggel 6 órakor értek Szentendrére, csak déli 12 órakor jutottak az a szigetmonostori strandra.
Manapság divat lett az idegenforgalom és a turisztika fellendítését hirdetni, de az ilyen érthetetlen intézkedés csak azzal az eredménnyel járhat, hogy egy válóban szép, közkedvelt, modern strand- és weekend-telepet, mint amilyen a szigetmonostori, mesterségesen, erőszakosan tönkre tegyenek. Mi rejtőzködhetik ennek a misztikus változásnak a hátterében? Érdeklődésünk. nyomán különös dolgok derültek ki.
Valami régi, Mária Terézia korabeli rendelet Szentendre városára ruházta a Dunának ezen a pontján a révjogot. Még a háború előtt aránylag kicsiny volt itt a forgalom és nem is volt különösképpen fontos, hogy a révszolgálatot miként látják el. 1925-ben azonban egy nagyobb vállalkozás bérbe vette a szigetmonostori terültet és hatalmas tőkebefektetéssel virágzó, modern fürdőtelepet létesített.
Van itt minden, ami vonzóerőt gyakorolhat a turistákra: gyönyörű strand, weekendházak, szálloda, vendéglő. Emellett az egész környék olyan szép és idillikus. 1925. óta egészen ez év június 1-ig a Monostori Strandtelep r.-t. látta el a révszolgálatot. Mint említettük: mindenkinek a teljes megelégedésére. Ekkor azonban Szentendre városa meglepetésszerűleg pályázatot írt ki a révjog bérletére és ami még meglepőbb, kikötötte, hogy
a Monostori Strandtelep Rt. csak akkor pályázhat, ha még külön 2000 pengőt fizet az amúgy is jelentékenyen felemelt bérösszegen felül.
A Monostori Strandtelep, amelyet elsősorban illet az érdem, hogy ennél az átkelésnél egyáltalán forgalom van, természetesen felháborodva utasította vissza ezt a különös kísérletet. Szentendre városa azonban nem tágított és bár az 1890.-ik évi I. törvénycikk 85-ik szakasza kimondja, hogy a révnek nem szabad nyerészkedő foglalkozásnak lenni, változatlanul ragaszkodott kikötéséhez.
Így történt aztán, hogy június 1-én egy bádogosmester vette át a révszolgálat ellátását és egy hatóságilag felül nem vizsgáit motorcsónakot állított be, ami körülbelüli olyasforma, mintha egy rendszámnélküli kocsit állítanának be a fővárosban taxiszolgálatra. Sem a révbérlő bádogosmester, sem a motorkezelő legény nem rendelkezik motorkezelői vizsgával és így egyenesen életveszedelmes volt az ő rezsimjükben ez az előbb még oly tökéletes rávszolgálat.
Ez az állapot azonban csak rövid ideig tartott, mert Jordán Dezső vasúti és hajózási főfelügyelő, amikor tudomást szerzett ezekről a tényekről, a motorjáralot azonnal beszüntette és azóta kézierővel hajtott csónakok vonszolják egyik partról a másikra a szegény turistákat.
A Monostori Strandtelep Rt. most úgy segített ezeken a mizériákon, hogy kibérelt egy MFTB-hajót, amely minden vasárnap az Eötvös térről viszi a kirándulókat közvetlenül a szigetmonostori strandra.
A pomázi főszolgabíró, akinek hatáskörébe tartozik Szigetmonostor, szívesen segítene a bajokon, de tehetetlen Szentendre autonóm jogkörével szemben.
Óraiújság 1931. junius