TTE – Erdei – Meteor Telep

• 1910 Létrejön a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE)

• 1928 Felmerül a telek bérlés

• Bérlők: Hirschler István, Fehér Ernő, Édes István és Hódos Rezső 5 évre 200 pengőért.

• Első kút, első sátor

• A sátor körülbelül ott állt, ahol most az emlékmű van.
• Föld tulajdonosa ” OTT ” Ott Rudolfnak hívták. Cégjegyzékben így szerepel: Szatócsok (Krämer):  Ott Rudolf. Ott Rudolf fűszer-, vegyes- és dohányáruboltjára Szigetmonostoron, ahol a nap mint nap átélhető közvetlenség, az áttekinthető látvány megnyugtató állandósága, a boltos személyisége, a név kivívott és védjegyként őrzött rangja, s nem utolsósorban a hely varázsa adták meg az apró, mindennapi kommunikációs anyag- és Információcserék garanciáját. Ahol a vásárlás során a csomagolás, a tálalás személyre szabottsága, látványa és esztétikussága a többszöri felhasználhatóság szertartásszerűségével párosodhatott. S ahol a Vajda Lajos által tervezett védjegy megtalálható volt., mint például az „eredeti csomagolású Meinl ülterinésű tea” zománcozott reklámtáblája.

A természetbarátok ősztől-tavaszig a hegyeket és erdőket járták, nyáron azonban a Dunához igyekeztek, csónakáztak vagy strandoltak. Nagy volt a vágyakozás olyan dunaparti terület szerzésére, ahol egymás között, nyugodtan tölthetik a nyári hétvégeket. A mozgalom fellendülése 1928-ban a különféle természetbarát csoportokat, igy a magántisztviselő természetbarátokat is, arra ösztönözte, hogy ilyen letelepedési helyet keressenek a Duna mellett. A visszaemlékezések egész sora mutat arra, hogy már 1926-tól gyakran látogattak a Dunakeszivel és Alsógöddel szemben fekvő szigeti partokra; mégis az Erdei Telep megalapítása az 1928-as nyári idényre esik: ekkor kötöttek először bérleti szerződést egy parti telepre.

H. I.-né elmondja, hogy már évek óta jártak strandolni a szigetmonostori partra, amikor felmerüIt a kívánság, hogy jó lenne a part mentén egy telket bérelni, mert megvételről szó sem lehetett. ,,Egyrészt nem volt pénzünk, másrészt úgysem adták volna eI a TTE-nek: így történt azután, hogy a MOSZ TTE vezetői tárgyalni kezdtek a faluban a bíróval, és sikerült is az egyik gazdával bérleti szerződést kötni. Ez volt tehát a kezdet.” M. Gy.-né ezzel kapcsolatban a következőket közli:

,,Hódos Rudi elmondta, hogy 1928 nyár elején egyik péntekinapon öccsével kimentek a jelenlegi telepünk partjaira, onnan a csendőrök elkergették őket. Ekkor bejárták az erdőt, és megáIlapították, hogy ott semmiféle épület sincs. Bementek azonnal a faluba és megérdeklődték, kinek a tulajdona az erdő, így jutottak el egy Ott nevű gazdához. Megtudták tőle, hogy esetleg bérbe adná a TTE-nek. Már másnap kiment hivatalosan Hirschler, Fehér Ernő, Edes István és Hódos Rezső, és 5 évre, évi 200 pengőért kibérelték. . . Akkor egy ideiglenes dróttal bekerítettük, és belépőket szedtünk, mivel semmilyen pénzzel sem rendelkeztünk. így épült meg nem sokkal később közös adakozásból az első kút stb.”

L. L. írja visszaemlékezésében: ,,A szigetmonostori Telepre már a legelején, alapításakor kerültem ki. A dolog emlékezetem szerint úgy történt, hogy néhányan összebeszéltünk: manapság az a szokás, hogy nyaranta nem túráznak, hanem a Duna mellé mennek az emberek, ott töItik a hét végét. Nekünk is meg kellene próbálni. A vezetőség hozzájárulásával szereztünk egy kisebb sátrat, és kivonultunk a mostani Telep helyére, közel a Dunához. A sátor eleinte csak átöltözésre szolgált. Az már jóval később történt, hogy egy nagyobb sátrat is szereztünk. Akkoriban szerepelt Budapesten egy nemzetközi hírű vándorcirkusz, amely a Krone nevet viselte. Erről neveztük el azután a mi nagy sátrunkat >>Kronenak<<. . .”

Egy másik ,,őslakó”, SZ. S. így emlékezik: ,,Szabadidőnkben, tavasszal, ósszel, télen túráztunk, de nyáron eveztünk a Dunán. Négyünknek volt egy csónakja, a >>Vándor<<. Különböző helyeken sátoroztunk, de jobbára a szép horányi parton vertünk tanyát. Aztán eltanácsoltak erről a helyről, mert gyermeküdülőt építettek. Kicsit feljebb mentünk. Ekkor találkoztam Holczer Hugóval, akitől megtudtam, hogy a MOSZ kibérelt egy területet, nem messze attól a helytől, ahol táboroztunk, és hívott, legyen ez az áIlandó helyünk. Én örömmel elfogadtam az invitáIást, és 1928 nyarán felvertem a sátramat a Telepen. (Akkor még nem tudtam, mit fog nekem jelenteni ez a hely, ez a környezet.) A sátor körülbelül ott állt, ahol most az emlékmú van. Akkor már ebben a magasságban 10-12 kis sátor volt, egy kicsit beljebb pedig egy nagy egyesületi sátor, a >>Krone<<. Ebben húszan is elfértek. Szombaton, vasárnap mindig tele volt, de hétköznap is sokan vették

igénybe a szabadságon levők, főleg pedig a munkanélküliek, akik bizony igen sokan voltak abban az időben. A Telep nagyon hamar benépesült, hiszen a környezet ideális volt a nyaralásra: szép, árnyas az erdő, a Duna-part napos, széltőt védett, a víz egyenletesen méIyül, igen alkalmas a fürdésre, tréfásan Rivierának hívtuk. Sátrainkat a következő években először egy sor, majd a későbbiekben még egy sor deszkával magasítottuk. így >komfortossá<< váltak, így már el tudtunk bennük helyezni szalmazsákot is, amit télen a teleptulajdonos(Otték) pajtájában tartottunk. Ha elmentünk szigetkerülésre, a ruhánkat, más értékeinket ott hagytuk a sátorban, és biztosak voltunk, hogy mindent a helyén találunk.”

A Telep alapítási idópontjának beszédes mutatói azok az 1928-as nyári túrakiírások, amelyek hétről hétre a szombati, vasárnapi Népszavában jelentek meg. A VII. kerüIeti TTE csoport szombat délután 4, 6 és 8 órára hirdetett találkozókat, tehát itt már számítottak a telepi hálóhely-lehetőségre. De szigetmonostori túrákat hirdetett természetesen az alapító MOSZ TTE csoport is, valamint a pesterzsébeti és a KAOSZcsoport. Ettől kezdve évente a nyári hónapokban állandósultak a szombat délután vagy este és természetesen vasárnap reggel Szigetmonostorra induló kirándulások, többnyire a MOSZ természetbarát osztály és a VII. kerületi osztály rendezésében.

Az 1929 őszén kitört világgazdasági válság hamarosan kiterjedt Magyarországra is. Gyárak egész sora állt le, vagy tért át csökkentett munkaidőre. Munkások és alkalmazottak tízezreit bocsátották el munkahelyükről.

A munkás sportegyesületek tagjai között is egyre több lett az olyan, akinek kényszerűségből megnőtt a szabadideje, minthogy csökkentett munkaidőben dolgozott, vagy hosszú ideig munkanélkülivé vált, ezzel együtt pedig meg kellett szorítani a nadrágszíjat, egyre kevesebb jutott magának és családjának megélhetésre. Mindez meglátszott a Telep életén is. Voltak, akik a nyári munkanélküliség hosszú hónapjait egyfolytában a Telepen töltötték, itt a ruházkodást megoldotta egy fürdőruha és egy melegítő, viszonylag olcsó volt az élelem, mert a szigetmonostoriak rendszeresen hozták eladni termékeiket, meg aztán segített a közösség is: kisebb csoportok ,,összedobták”, amijük volt, s együtt készítették el a ,,kolkaját”, azaz a kollektívételt, amelyet közösen fogyasztottak el nagy vidámság közepette.

Sz. I. írja visszaemlékezésében: ,,Akkori anyagi helyzetünknek megfelelően sokan voltunk, akik villamossal utaztunk Megyerig, majd gyalog mentünk Műhelytelepig (Dunakeszi). Műhelytelepnél egyikünk beszállt a kompba, hat másik csomagját vitte magával, a többiek pedig átúsztak a Dunán. Abban az időben természetesen még nem volt a Telepen villanyvilágítás és vízvezeték: petróleummal világítottunk. A mostanihoz hasonló összkomfortos étteremről sem lehetett szó. Ellátásunkban nagy lépést jelentett, hogy Hoffmannék tejcsarnokot nyitottak. A világ legtermészetesebb dolgai közé tartozott, hogy aki odakint nyaralt, rendszerint egyedül főzött magának. Nagyon gyakori volt a >kolkaja<<, ez nagymértékben emelte a közösségi szellemet.” A Telep egyik nevezetességére, az említett Hofi-büfére L. Gy. így emlékezik: ,,A Telep elején, a bejárat mellett állt a Hofibüfé. Hoffmann Henrik (Heini) nevén volt a kis bodega, de rajta kívül testvérei, Szerén (Spinner Sándorné), Nelli, Bandi és Aranka is részt vettek a bolt irányításában, a kiszolgálásban, a beszerzésben. A Hofi család elválaszthatatlanul hozzátartozott a Telephez, kint laktak ők is, először sátrakban, később faházat építettek. Részt vettek a Telep életében, a megmozdulásokban, jó elvtársak voltak, és a parányi bolt sokkal inkább kispénzű elvtársaink ellátását szolgálta, mintsem a Hofi család hasznát.”

A leírt helyzetet igen jól jellemzi az a rövid közlemény is, amely a Természetbarát címú lap 1933 júniusi számában jelent meg: ,,A szerényebb igényű, nagyon olcsón nyaralni akaró szaktársaink eldorádója a szigetmonostori TTE-telep, ahol 50 fillér tartózkodási díjat fizetnek tagtársaink egy hétre (igazolt munkanélküliek semmit se) és akinek nincs saját sátra, hétköznaponként 10 fillérért, bár szerény, de tiszta szállást kaphat a Magántisztviselő Osztály nagysátraiban. Egyszerűbb kész ételeket, valamint tejet, vajat stb. a Telepen tagtársaink kezelésében levő büfé olcsón kiszolgál. Szigetmonostoron heti 10 pengővel igen jól lehet nyaralni.”

Ilyen körülmények között érthető, hogy a gazdasági válság éveiben sokan és egyre többen jártak ki a Telepre. Az a rövid beszámoló, amely a Természetbarát 1931 június-júliusi számában jelent meg, jól rávilágít a nehéz gazdasági helyzetből adódó problémákra: ,,Szigetmonostori strandtelepünk látogatottsága a nagy meleg beálltával megsokszorozódott. Szombat és vasárnaponként már valóságos sátortábor borítja az erdei részt, és nagyszámú tagtársunk tölti kint a szabadságát is. Ámbár eddig is igyekeztünk tagtársainknak minél nagyobb kényelmet biztosítani, a jövőben feltétlenül szükséges lesz egy nagyobb befogadóképességű öltöző létesítése. Hogy a viszonylag drága közlekedést megkönnyítsük, eljártunk a MFTR-né1 egy vasárnapi különhajó érdekében, de a tárgyalások nem végződtek eredménnyel. Tagtársaink egy nagy része úgy segít magán, hogy Megyerről a >>szigetspiccre<< csónakkal kél át, és a szép, árnyas vontatóúton gyalog, tehát minden költség nélkül megy föl a strandtelepre. A strandolókon kívül minden evezős tagtársunk is kiköt arra jártában a Telepen, melynek erre a célra kijelölt parti részét állandóan a glédában egymás mellé fektetett csónakok serege foglalja el.

A természetbarát evezősök szolidaritásai az egyre nagyobb számban feltűnő, egyesületi jelvényünkkel ellátott új csónakzászló is jelzi. A csónakok tömege is arra mutat, mennyire szükséges és közérdekű volna a Természetbarát- csónakház megvalósítása, ami a gazdasági viszonyok miatt eddig nem sikerülhetett.”

,,A TTE szigetmonostori fürdótelepén a TTE központi vezetősége

a következő szabáIyzatot lépteti életbe:

• 1. A fürdőtelepen tartózkodhat mindenki, aki az egyesületből kizárva nincs, belépőjegyét megváltotta, a telep szabályzatát magára nézve kötelezőnek elismeri.

• A fürdótelepen 24 órai tartózkodás díja személyenként 10 fillér, sátorverés és csónakkikötés díjtalan. Állandó sátorhelyek díja egy idényre négyzetméterenként 1 pengő. Igazolt munkanélküliek tartózkodási díjat nem fizetnek.

• Sátrak csakis a közúton túI, az erdőterületen, a telepkerítése mellett és a közúttól számított legalább 40 méterre, az erdő belsejében állíthatók fel.

• A telepen – az árterület kivételével – tüzet rakni, dohányozni, főzni szigorúan tilos, az árterületen dohányozni és főzni (turista fózóvel) az ügyeletes előzetes beleegyezése esetén az e célra megjelölt helyen meg van engedve. Szeles idő esetén az egész telepen tilos a túzrakás.

• Este 10 óra után és reggel fél 6 óra előtt a telepen zajongani; énekelni, táncolni, zenélni, a sátrak közelében hangosan beszélgetni, általában a mások nyugalmát sértő módon viselkedni tilos.

• A telepen pénzben kártyát vagy más szerencsejátékot játszani tilos.

• Tilos általában a telepen a botrányos, az egyesület érdekeit és a telep biztonságát veszélyeztető viselkedés.

• Mindazokat, akik a szabáIyzatot áthágják, joga van az ügyeletesnek, a jelenlevő központi vezetőségi tag hozzájárulásával, a telep területérőI kiutasítani és további eljárás céljábőI az ügyet a központi vezetóség elé terjeszteni.”